Nem csak Magyarország nem küld fegyvereket
Az mindenesetre egyre inkább egyértelmű, hogy az elmúlt hónapokban az Európa jövőjéért, az európai értékekért való kiállás a kommunikációs térben az ukránok melletti állásfoglalással vált egylényegűvé.
Az Ukrajnával való szolidaritás mértékegysége a leszállított nehézfegyver lett,
következésképpen az lett a „jó” európai, aki válogatás nélkül, lehetőség szerint azonnal szállít az ukránoknak. De kik a „jó” európaiak?
Nos, arra talán könnyebb felelni, hogy az elmúlt hónapokban ki volt az, aki „nem jó” európai: például Magyarország. A magyar kormány a háború kezdetekor kijelentette, hogy nem fog fegyvereket szállítani Ukrajnába, s ez egyelőre még így is van. Budapest ezért már hosszú ideje a kritikák kereszttüzében áll, amely kritikák egy jelentős része egyébként éppen Ukrajnából érkezett, érkezik.
Az már jóval kisebb visszhangot kapott a honi és az európai médiában, hogy Magyarország közel sem az egyetlen EU-tagállam, amely úgy döntött, hogy nem szállít fegyvereket az ukránoknak.
A német Kiel Institut für Weltwirtschaft adatgyűjtése alapján Ciprus, Málta, sőt, a komoly fegyveres hagyományokkal rendelkező Írország sem volt hajlandó fegyvereket szállítani az ukrajnai konfliktusba, legalábbis az adatsor legutóbbi frissítéséig. Hazánkhoz hasonlóan
ezek az országok is inkább humanitárius segélyszállítmányokkal igyekeznek segíteni az ukránokon.
Az írek például életmentő felszereléseket és egészségügyi eszközöket küldtek a háborús országba, Ciprusról pedig élelmiszerek és ruhák érkeztek Ukrajnába. Figyelemre méltó az is, hogy az anyagiakban – és világszínvonalú hadiipari vállalatokban – nem szűkölködő svájciak sem küldtek fegyvereket Ukrajnába a rendelkezésre álló adatok szerint. Az alpesi ország eddig egy tekintélyes, hatvanmillió frank összértékű humanitárius segélycsomaggal járult hozzá az Ukrajnában működő segélyszervezetek munkájához. A Svájchoz hasonlóan semleges svédek és finnek ennél azért bőkezűbbek voltak, már ami a fegyverszállításokat illeti.